2010. június 2., szerda

Párhuzamok, a végjáték

Zárjuk be magunkat egy sötét szobába, dobjuk ki a telefont az ablakon és húzzuk le a kulcsot a vécén. Ez sem rosszabb alternatíva, ahhoz képest amit a japán miniszterelnök, Hatoyama tett az elmúlt nyolc hónapban. Mert azt már az elmúlt években mi is megtanultuk, hogy egy dolog összevissza hülyeségeket igérgetni a kampány során és egy másik ezt be is váltani. Ennél már csak egy rosszabb van; ha görcsösen próbáljuk megvalósítani a nyilvánvalóan betarthatatlan igéreteket...Értem én az okinawaiakat, hogy is ne érteném. Iszonyatosan megszívták a második világháborúban, a partraszálláskor 250.000* ember halt meg, ebből 100.000 helyi civil; ez volt a második világháború legnagyobb emberáldozattal járó ütközete. Utána jött a 27 év amerikai fennhatóság és azóta is ők viselik az USA katonai jelenlétének legnagyobb terhét: miközben Okinawa Japán területének mindössze fél százaléka, az amerikai bázisoknak 75%-a Okinawa területén van. Not fair. Aztán ott vannak a sajnálatos események, azok között is a legszörnyűbb egy 12 éves lány megerőszakolása volt. Mindezek tetejében a legnagyobb katonai repülőtér, a Futenma bázis, egy nagyváros kellős közepén van, iszonyatos zaj, balesetek, miegyéb. Ez utóbbi annyira lehetetlen helyzet, hogy az USA és a Japán kormánya 2006-ben meg is egyezett, hogy elköltöztetik a repülőteret Okinawa egy ritkán lakott részére. A helyiek örültek is, meg nem is; leginkább nyilván azt szerették volna ha elviszik a bázist Okinawáról, máshová, akárhova.

Ekkor jött Hatoyama és számos választási igéretének egyikeként belengette, hogy újratárgyalja a megállapodást az USA-val. Mondani sem kell, hogy az okinawaiak lelkesen mellé álltak, így is van, el a bázissal a szigetünkről! Az elsöprő választási gyözelem után mindenkit meglepett, hogy Hatoyama rögtön azzal kezdte, hogy nekiugrott a Futenma bázis ügyének. Megkezdődtek a tárgyalások, Obama novemberben Japánban járt, udvariasan végighallgatta a japán kolléga mondókájat, majd megköszönte, ő talán inkább maradna a jelenlegi egyeség mellett. Hatoyama nem adta fel, újra próbálkozott. Újabb, picivel kevésbé udvarias elutasítás, egy idő után már nem is nagyon fogadták Washingtonban. Közben Hatoyama még szentebbül megigérte, hogy megoldja a kérdést, meg ám, mégpedig legkésőbb május végéig! de az okinawaiak kezdtek türelmetlenek lenni, valahogy érezték, hogy nem lesz ebből semmi, tüntetések kezdődtek, a helyi vezetők pedig a feltüzelt népet látván, most már minden kompromiszumos megoldást elutasítottak, ami a bázis Okinawán tartásával járt volna**. Az amerikaiak pedig karba tett kézzel, finom mosollyal a szájuk sarkában figyelték, hogyan csinál magából hülyét ez a kis japán***.


A gödör egyre mélyebb lett, már csak a feje búbja látszott ki szegény sórinak. Pár hete végül nyilvánosan elismerte, hogy nem fog menni, a bázis Okinawán marad. A korábbi elfogadható kompromisszum most már egyértelműen vereség volt, hazudtál, Hatoyama! mondták az okinawaiak, az egyik koalíciós partner kilépett a kormányból, a japánok nagy többsége meg kiröhögte tesze-toszaságáért, mindezek eredményeképp a miniszterelnök népszerűségi mutatója 17% alá megy, 8 hónap alatt 70%-ról ide jutni világrekord-gyanús! ráadásul hamarosan fontos felsőházi választások jönnek. Nem volt mit tenni, tegnap kiállt a nemzet elé és bejelentette, hogy lemond.


A problémák ugyan mások az Urál két oldalán, de a javasolt megoldás, a Program, meglehetős hasonló: ezentúl minden jó lesz! a lelkesedés itt is, ott is óriási volt/van, bár a forradalom kifejezéssel errefelé azért csínján bánnak. Szerintem a választást követő macskajajj mértékében sem lesz nagy különbség. Ám azt kétlem, hogy a politikai seppuku követőre fog találni Eurázsia másik végén. Mert Hatoyama ugyan egy naív és ügyetlen, de az országának érdekeit a saját személyes ambíciói fölé helyező politikus. A párhuzamok itt hirtelen véget szakadnak.


-----------------------------------

* ebből 100.000 japán, 50.000 pedig szövetséges katona
** lehet persze azt mondani, és mondják is sokan, hogy minek ide bázis egyáltalán, Yankees, go home! De Hatoyama - és az épeszűbb japán politikusok - pontosan tudják, milyen fontos az amerikai védőernyő egy olyan környéken, ahol egy pszihopata diktátor atombombával van felszerelve és többszázezres hadsereget tart fenn. Ráadásul, valamiért, Kim Yong Il nem kifejezetten lájkolja a japánokat...
*** tőlük meg ezt várták a választók a Toyota-botrány kellős közepén....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése