2010. február 27., szombat

Ume

Bár a tokyói tavasz braziljai egyértelműen a sakura (cseresznye) virágok, azért egy urugayi- (esetleg paraguayi...) címet a szilvavirág (ume) is megérdemel. Ráadásul, akárcsak az uruk! ők hamarabb nyernek, hiszen már februárban, gyakorlatilag a tél közepén nyílnak. Ez a szilva egyébként nem az otthoni kék, szilvalekvár-alapanyag, szakértők szerint közelebb áll a barackhoz, mindenesetre ebből készül a híres-hírhedt umeboshi (shisóval szinezett-ízesített savanyított szilva). Az ume egyébként Kínában nagyobb sztár (ott mei néven fut), ott lenyomja a sakurát is népszerűségben, így volt ez egy ideig Japánban is, de aztán valamikor a Heian-korban jött a sakura és meghódította a sziveket.





Hétvégi szilvavirág-túránk fotói egyébként a Yushima Tenjin nevű shintó szentély kertjében készültek, ez a jingu a szilva- és egyéb virágok mellett még arról nevezetes, hogy a névadója, egy Michizane Sugawara nevű tudós lakik benne, illetve a szelleme, merthogy ő valamikor a 14-ik században létsíkot váltott és azóta, mint kami, a diákokat segíti. Emiatt minden évben sokezer felvételiző vagy vizsgázó diák véli úgy, hogy bár tanulni sem árt, sicher was sicher, elhelyez egy kis kívánságtáblát (un. emát) is a szentélyben, a "gókaku" (jelentése "sikeres vizsga") kanjival és a célba vett egyetem és fakultáns pontos megjelölésével. Az emákról majd máskor még többet, elöljáróban csak annyi, hogy láttam én már magyar nyelvű, a Fidesz választási győzelméért esedező emát is a Meiji jinguban...

1 megjegyzés: